A szűk völgyben elnyúló népes halmazfalut a pápai tizedjegyzék 1332-ben Zathalaka néven említi először.

Az egykori telegdi székelyek a 11. század végén, a 12. század első felében népesítették be az akkor lakatlan, erdős Felső-Küküllő vidékét.

Zetelaka 1622-ben szabad székely község kiváltságjogot kapott Bethlen Gábor fejedelemtől.

Zetelaka a fakitermelés, a népi famegmunkálás központja, lakói a famegmunkálással, különösen zsindelykészítéssel váltak híressé.

A településen számos régi tornácos székely ház és székelykapu található.

A helyiek még őrzik a tavaszi határkerülés hagyományát.

Ilyenkor ellenőrizték a települések lakói a határjelek meglétét, hogy elkerüljék a vitákat a szomszédos falvakkal.

A közeli Ivóról közelíthető meg a Hargita legmagasabb csúcsa, az 1801 m magas Madarasi-Hargita.

Zeteváraljánál duzzasztógát épült, s így jött létre a Zetelaki-víztározó.

A környék a népmuvészetek, hagyományok és szokások egy kiapadhatatlan kincsesbányája.

A népviseletek díszítésében is hűen tükrözodik a helybéliek tehetsége és leleményessége.

Az étel nem is esik jól egy deci, "egy húzás" pálinka nélkül, mondják a helybeliek.