Arad Erdély déli kapuja.
A Maros vizén a legrégibb időktől kezdve tutajon szállították Erdély belsejéből a sót, fát, építőanyagokat.
Azonkívül itt volt a hadi- és kereskedelmi utak átkelőhelye és a középkori sóraktár is.
Az oklevelek a XI. sz. elején Orod (Urod) néven említik, mint várispánságot és megyeszékhelyet.
1131-ben II. Béla megalapította a szent-Márton egyházat és a társas káptalant.
Tatárjáráskor lakosságát kiirtották.
A XVI. sz-ban török uralom alá került és csak 1685-ben szabadult fel.
1699-1741 között a város és környéke a maros-menti szerb határőrség székhelye volt.
1849. február 8-án Glöser altábornagy osztrák katonákkal és szerb felkelőkkel új-Arad felöl betört a városba, de kiverték őket.
1849.július 1.-én a vár megadta magát.
Parancsnoka Damjanich tábornok lett. 1849. aug. 2-án a kormány Aradra menekült.
A Görgeyre bízott város eleste után október 6-án itt végezték ki a vársáncban a magyar sereg tizenhárom tábornokát.