Tudta Ön, hogy:
• A Duna-deltát, a Duna 10.000 év alatt „építette” (összterülete ma 3446 km²)?
• Európa legnagyobb pelikán kolóniájának élettere napjainkban?
• A világon egyedülálló biodiverzitás helye ez?
• A Románia területén 2540 km2-t felölelő Duna-deltát, több száz tó alkotja?
• Az Európában élő kb. 110 halfajta közül 36 csak itt él?
5-6 napos duna-deltai vakációzás alatt, a megannyi érdekesség és látnivaló mellett jut majd ideje a felhőtlen pihenésre is.
Íme néhány szállásajánlat, amelyek közül foglalhat:
Vakáció a Duna-deltában
A Duna-delta felfedezésére javasolt legalább 6 napot tölteni a környéken, de ha rövidebb időre tervez, akkor is sikerülhet ízelítőt nyerni a meseszép delta világából.
×
1 / 8
2 / 8
3 / 8
4 / 8
5 / 8
 >
6 / 8
7 / 8
8 / 8
❮
❯
|
A Duna-delta Európa második legnagyobb kiterjedésű deltatorkolata. A tíz országon áthömpölygő Duna Románia délkeleti részén ömlik a Fekete-tengerbe, ahol a lapályon lelassulva, több ágra és 3 fő csatornára ágazik. Fő ágai a Chilia, Sulina, ill. a Szentgyörgy-ág.
A Duna és a tenger frigye kedvező feltételeket teremtett az élővilág számára. A számos sziget, félsziget, lagúnák, tavak, valamint a változatos növény- és állatvilág, páratlanul gazdag ökológiai rendszert alkotnak.
Tavirózsák a Deltában
×
1 / 8
2 / 8
3 / 8
4 / 8
5 / 8
6 / 8
7 / 8
8 / 8
❮
❯
|
A hideg telek és a kevés csapadék (évi 350 milliméter) ellenére az ott honos állatfajok száma mintegy 3400-ra tehető.
E fajgazdagság a nagyszámú, egymástól eltérő adottságú élőhelyeknek is köszönhető.
Madár rajok a Dunán
×
1 / 8
2 / 8
3 / 8
4 / 8
5 / 8
6 / 8
7 / 8
8 / 8
❮
❯
|
A helyi lakosság létalapját a vidék halbősége adta; a felmérések szerint százhatvan halfaj fordul elő a térségben, s közöttük szép számmal találunk bennszülött fajokat is.
Csuka zsákmány a Deltában
A legnagyobb testű deltai hal a viza (tokhal). Tokhal fogás a Deltában
A Világörökség részét képező Duna-delta Európa talán legnagyobb madárparadicsoma.
A Delta a pelikánok paradicsoma
A vízi világ több mint háromszáz madárfajnak ad otthont, a mediterrán, a mongol, a szibériai és a kínai faunatartományok egyaránt képviseltetik magukat.
A költöző madaraknak is egyik kedvelt pihenőhelye a delta: vonulási időszakban milliószám lepik el a mocsarakat és tavakat.
Madárfajok:
×
1 / 8
2 / 8
3 / 8
4 / 8
5 / 8
6 / 8
7 / 8
8 / 8
❮
❯
|
A meglepő fajgazdagságot, egyebek között, az a tény is magyarázza, hogy az IUCN (Nemzetközi Természetvédelmi Unió) becslései szerint kontinensünk törpekárókatona-állományának 60 %-a, bizonyos gémfajoknak 50-70%-a él ott.
Ritkábban ugyan, de fel-feltűnnek a hatalmas termetű tengeri sasok és a magabiztosan vitorlázó halászsasok sziluettjei is.
"Ökoszisztéma"
A nádrengeteg szolgál végső menedékül néhány, a kihalás szélén álló fajnak, például a fekete sasnak és a vörösmellű libának.
A deltában a dalmát és a fehér pelikán is költ; az európai fehérpelikán-állomány fele él itt.
Halász a tavirózsák között
A Duna-deltában találjuk a világ legnagyobb összefüggő nádrengetegét: ennek területe eléri a 2700 négyzetkilométert.
Igazi nádrengeteg
A levágott, évi mintegy egymillió tonna nádat a Braila melletti cellulózkombinátban dolgozzák fel.
Megkísérelték a mocsarakat lecsapolni, művelésbe vonni, ez azonban - a természetvédők nagy örömére - kudarccal végződött.
Félnomád életmód
A földművelés helyett maradt a félnomád életmód, a legeltetés.
Bivalyok, szarvasmarhák és lovak gyakorta feltűnnek az úszó szigeteken is, a sásos, zsombékos növényzet pompás legelő
Élő csendélet a Duna-deltában
Üdülés és kaland a Duna-deltában!
Élménybeszámoló igaz történet alapján
Nincsenek kedvenc helyeim sem országhatáron belül, sem másutt. Megpróbálom ott jól érezni magam, ahol éppen vagyok. Régóta dédelgetett vágyam egyike volt azonban eljutni a Duna-deltába.
Négy évvel korábban is nekiláttunk a tervezgetésnek, de kellő információk hiányában egy rosszul kiválasztott hirdetés teljesen elvette kedvünket a felfedezőúttól. Márkás világ járta még, és egy napra több százat is kértek akkor a vendéglátásért.
Az idén nyáron aztán végre, nekivágtunk az ismeretlennek.
Tápos jelzővel illetik itt a mifelénk, székelyeknél azt a turistát, aki azt hiszi, rezervátumba vagy skanzenbe jön, amikor a Székelyföldre látogat. Igaz, mára már kevés az az utazó, aki a borzvizek hazájába ivóvizet cipel magával, de azért ma is akad még ilyen.
Mi magunk is, hallgatva a sok jó tanácsra, „táposként” gondolkodva indultunk útra: sót és szúnyog elleni riasztókat, gumicsizmát pakoltunk magunkhoz.
A táv megtételére a vasutat választottuk, hiszen az új szolgáltatások között még e téren is akad felfedezni való. Bukarestből az úgynevezett Kék Nyíl expressz repített a dobrudzsai dombokon át a Duna partjára. Igaz, a repített szó egyáltalán nem érvényes. A modern, amúgy elég kényelmetlen, keskeny üléses vonat csak néhol tudja megmutatni, mit is tudna tulajdonképpen. Az elévült, megroskadt pályákon ugyanis a sebes meghajtású kocsikra is érvényes a sebességkorlátozás.
Az első meglepetés Tulceán fogadott.
A nyári hőséget a Dunáról fújó szél enyhíti. A part menti teraszokról a nagy nyugalom tűnt fel, és az, hogy a mititei – a román specialitásnak számító vagdalthús-kolbászkák - alatt füstölgő szén könnyesre csípi a szemeket.
A jégtömbök közötti sör ára szintén figyelemreméltó. A logika szabályait felrúgva – itt az ország délkeleti csücskében – nem drágább a sör, mint a gyártótól néhány kilométerre.
A parton várakozással telik az idő, hiszen a Dunán nem közlekednek óránként a személyszállító hajók. Budapesti hajózás jut eszembe. Ott – soha nem én fizettem – egy kis hajókázásért biztosan mélyebbre kellett nyúlni a zsebbe, mint itt Pesttől keletebbre. Így aztán semmi kifogásom az ellen, hogy a személyhajóval, fapadossal induljunk. Időben felgyúródunk a járműre, így a fedélzet hátsó felében, de szabad levegőn utazunk. Két és fél órai dunai hajózás veszi kezdetét.
Annyit tudunk, Crisan nevű helységbe tartunk....
A Duna folyásával egy irányba haladunk a Fekete-tenger felé. Az első óra után csalódottnak érzi magát az ember, hiszen a képeken látott vadregényesség itt sehol nem akaródzik feltűnni.
A Sulina ág, amely a tengeri áruszállító hajók számára is járható, úgyszintén nem tartogat meglepetéseket. Egy-két madár röppen csak magasba, amint a hajó keltette hullám a partnak csapódik, aztán néhány fűz hajlong és a látvány ismétlődik.
Amikor kikötünk az első faluban, a hajón és a parton egyaránt megbolydul a kíváncsiskodók tömege.
Velünk együtt érkezik ugyanis az áru, a posta, a tömött rafia cekkerekkel a lakosság, és érkeznek a halászok, a turisták, egy-két üzenet is felhallatszik a hajóra – mindez néhány perc csupán –, majd indul mindenki dolgára, mi meg folytatjuk utunkat célállomásunk felé.
Crisanban jókora lesz a tömeg: sokan várakoznak a parton, s a hajóról is mintha mindenki ide akarna jönni. Megérkeztünk. Újra szilárd talaj van a lábunk alatt, aztán jöhet a keresgélés.
Házigazdát könnyű találni, hiszen itt a lakosság többsége beszállt a szervezetlen, adómentes faluturizmusba. Feketézés ez a javából, de az emberek kedvesek, segítőkészek.
Kisebb huzavona után, végre szobát találunk. Napi egy étkezéssel együtt – ami természetesen halból készül majd – közel 10 eurónak megfelelő lejt kell fizetnünk.
Törökvécé, nap melegítette víz biztosítja a zuhanyozást.... s jöhetnek a meglepetések.
Só van az asztalon, így máris kiderül, hogy az ember fölöslegesen cipelte magával. Egy órája sincs, hogy megérkeztünk és máris előttünk a frissen sült hal.
Rövid programegyeztetés a családdal, s másnap jöhet is a Delta felfedezése. Kiscsónakos túrázás nélkül az ember mitsem láthat a vadregényes tájból. Igaz, jól meg kell fizeti a kirándulást, de a látvány megéri.
A Sulina ágról letérve, a Duna régi folyását követve indulunk a felfedezőútra. Egyre kisebb és keskenyebb csatornák következnek. Olyan ez, mint egy roppant labirintus. A házigazdánk, aki most egyben a túravezetőnk is, jól ismeri a járást.
Csónakázás közben, kísértést érzek, hogy belenyúljak a vízbe. Az első pillanatban eszembe jut, hogy fél Európa szennyét mosta e folyó, de aztán egye fene, benne is van az ember keze az amúgy tisztának tűnő folyóban.
Sirályok, kormoránok, vadkacsák, vízityúkok tűnnek elő a nádasból.
A pelikánok raját megmutatják, inkább a magyarázatból tudjuk, hogy ott fenn az égen ők repülnek, közelről nem látszottak. Túravezetőnk leállítja a csónak motorját, majd egy kereskedelmi mondat: hallgassák egy kicsit a valódi csendet.
A levegőben néhány sirály hangja töri meg a némaságot, a felkavart vízbe vetik magukat: egész csapatban szegődtek a csónak után. A part mentén tapasztalt deltajárók halásznak.
Az őslakosok evezős csónakkal járják a terepet.
Közben a deltai mindennapokról társalgunk. Megtudjuk, a halnak errefelé nincs ára, a begyűjtőket – kerhanákat - magánosították. Azok, akik rátették a kezüket, uralják a piacot és vele a Delta lakóit is. 2-3 lej egy kiló hal, ami alig több mind fél euró.
A boltokban az ára két euró fölött van, gyakran még a négyet is elérheti.
Földművelésről nem lehet beszélni, hiszen nincs földterület. A háztáji gazdaságból kerül ki annyi, amennyi egy család szükséglete.
Crisanban a lakosság nagy része ukrán eredetű, de mára feladták anyanyelvüket. Románul beszélnek és románul tanítják a gyerekeket. Mila 23 nevű települést viszont lipovánok lakják – meséli a házigazda –, ők is hasonló helyzetben vannak.
Körsétánk végén jöhet a bőrápolás – a tűző napot észre sem vette az ember a vízen –, meg a jó, ha leves. De hát nem csak enni jó a halat, a halászat egymagában is jó dolog.
Házigazdánk mellé szegődőm este, kíváncsién arra, miből áll a deltai ember tudománya. Ladikkal megyünk ezúttal. Néhány mozdulat és máris a vízen vagyunk, amikor megkérdi a vendéglátó, tudok-e úszni.
Az adrenalin szintem emelkedik, de már nincs visszaút. Lengő ladikon ülünk. Mozgástér nincs, sőt a szürkületben egyre jobban támadó szúnyogok csapkodására sem adatik mód, mert himbálódzik a ladik... Aztán az előkészített háló bekerül a vízbe.
Magam bátorítására beszélgetek a tapasztalt halásszal, akiről kiderül: a katonaságtól is leszerelt, amikor elkezdett halászni. Édesapja nem volt halász, így neki is később adódott meg a lehetőség, hogy megtanulja a mesterséget. De azért reméltem, hogy nem borulunk fel.
A háló reggelig a vízben maradt. Kora reggel aztán jöhetett a mustra, felderíteni, hogy mit fogott a haló. Akinek még nem volt szerencséje látni ilyen reggeli dunai fogást, az jobb, ha rákészül, hiszen a háló nem roskad a halaktól. A húsz méteres hálóban akadt négy értékes csuka is.
A deltai kalandozás másik élményét a sulinai kirándulás nyújtotta.
Nem mondhatni, hogy az a kimondott turistaparadicsom. A néhány órás látogatás alatt nem láttuk, amint a Duna eggyé olvadt a tengerrel, de láthattuk a hely nevezetességét, a nemzetközi temetőt. A halál itt sem válogat, a szárazföld sok nemzet fiának nyújt örök nyugodalmat. A turisták a tengerpart felé sétálva útba ejtik a temetőt, megnézik és a kerítésen átmászva távoznak, hiszen a tengerpart felőli kijárat be van láncolva. A temetőben is „versengés” folyik, hiszen van, aki már jó előre lefoglalja magának a nyughelyet és a befizetésről szóló nyugta számát is felfesti egy darab bádogra.
Sulina utcái sincsenek még kiépítve, díszesre festve. Lencsevégre még olyan ház is került, amelyiknek csak az utca felőli fala maradt meg.
A Fekete tenger partjára érve nem a víztől, a néptelen parttól lepődtem meg a legjobban. Nem kell itt attól félni, hogy nem jut hely a fürdőlepedőnek. A szép homokos parton kellemes a séta, igaz az úszókat bosszantja az, hogy sokat kell gyalogolni a tengerben, míg végre megmerülhetünk a habokban. Mivel hétvégén is csak két hajójárat indul Sulinára, nem lehet hosszasan lubickolni.
A hajóút vissza, Crisanba újabb óra, aztán ismét jöhet a finom hal.
Utolsó esténken a félhétkor érkező szúnyoghaddal mit sem törődve vágunk neki az éjszakának. Francia szomszédainkkal ismerkedünk, néhány napig ugyanaz az ukrán család volt házigazdánk.
Hallgatjuk a francia hazafias dalokat, aztán ők is a mieinket. Dunai találkozás ez.
A Rajna partiak aggódnak a Deltáért. Mi csodáltuk, úgy ahogy van: Sapard-úttal, kormányzati tornateremmel, nehézkes közlekedéssel, barátságos emberekkel, madarakkal, csenddel, kikötőkkel, náddal, hallal ... s tovább visszük hírét síppal, dobbal, nádi hegedűvel.
