Hargita megye nagyközsége, Sóvidék egyik leghíresebb települése.
Korond a népi fazekasság egyik erdélyi központja.
Teleki József írta Korondról, hogy "Minden ember itt vagy fazakas, vagy sendelly csináló" (Úti Jegyzések, 1799).
Az életképes nagyközség lakóira jellemző a sokféle foglalatosság: a hagyományos fazekasság, a famegmunkálás, a taplókészítés és a kereskedelem (régen szekérrel, ma autóval).
A fazekasság létalapját a falu nyugati határán, a Szakadát-patak bal partján előforduló szürke pala (agyag) képezi.
Volt aragonitbányája (ma természetvédelmi terület) és híres borvízfürdője (ma az árcsói kerámiavásár színhelye).
Korond a hagyományait őrizve korszerűsödő székely falu típuspéldája: a fazekasiparra alapozva kereskedelmi, idegenforgalmi és művelődési szerepköre is egyre számottevőbb.
Korond a 13A műút mellett, Parajdtól 11, Szovátától 18, Székelyudvarhelytől 29, míg Csíkszeredától 80 km-re fekszik.
A falu életében igen jelentősek a borvízforrások.
A Diómáli-forrás a 13A műút mellett, a falu keleti végén található.
Vasas borvizének hozama eléri a napi 10.000 litert; gyógyvízként javallható gyomor- és bélhurut, vérszegénység esetén.
A Szőlőmáli-forrás a falu keleti határában, a szőlőmáli gyümölcsösben fakad, innen vezették be a Telek és Borvíz utca kereszteződéséhez.
Bikarbonátos, enyhén klóros, magnéziumos, kalciumos víz.
A Cseredombi-forrás (Erzsébet-forrás, fingóborvíz) a csiga-dombi aragonitbányától keletre, a műútról 800 méterre fakad, vasas-sós vizét asztali vízként használják.

A Főút menti "kirakóvásár"
Az autóbuszban még a szundikáló turista is figyelmes lesz a főút menti sok árura, portékára.
Kerámiatermékek, szalma- és gyékényfonatok, gyapjútermékek, faeszközök, használati- és dísztárgyak között válogathat a látogató.




Árcsó
Az atyhai eltérő közelében, a Korond és Atyha határára eső Árcsó kínálkozik rövid pihenő helyéül.
Neve az "ártalmas só" vagy az "árad a só" szókapcsolatból származik.
Ma is érvényes a Nemzeti Társalkodó 1839. évi tudósítása: "a fűvész, kővész és elemész... talál e vidéken sok szellemi élvet".
Árcsó látványosságai: a sóskút, a forrásüledékek és a borvízforrások.
A Barátok kertje nevű helyen kolostor volt: 1783-ban költöztek ide a minoriták Firtos-hegyi kápolnájukból, mivel a nagy havazás azt odanyomta.
A kolostor helyén ma malom van.

Az Árcsói-sóskút (korondi sóskút)
A 13A műút mellett, a Korond vize jobb partján, a "sós ház"-ban fakad.
Vizének használatát már Mária Terézia idejében szabályozták.
Így régente minden szerdán reggel a korondiak, szombaton az atyhaiak szállították hordókban, szekerekkel szállították a "sócédulákra" kiállított sósvizet falujukba, ahol a mindennapos főzéshez, szalonnához és az állattartásban használták fel.
A korondiak sókereskedelemmel is foglalatoskodtak: a sós vizet cserépfazakakban főzték, párologtatták, majd a megkövesedett "sósonkolyt" a szomszédos falvakban gabonára cserélték.

A korondi forrásüledékek
A "sós házzal" átellenben a 13A műút bal oldalán (keletre) vastagpados travertin-lerakódás árulja el, hogy a langyos borvízforrások területén járunk.
Egyórai gyalogtúra során bejárható a három egykori aragonitbánya területe, ihatunk a Cseredombi-borvízforrás (népiesen fingóborvíz) vizéből, majd a Csiga-dombról leereszkedve az árcsói vendégfogadóhoz vezet sétautunk.
Az egykori aragonitbányák természetvédelmi területe Korond északi határában alig pár hektár kiterjedésű földdarab.
A forráskúpok, forrásüledékek szokatlan dombsorai és meddőhányói már a műút közeléből láthatók.
Itt a századfordulótól kezdve aragonitot (rombos kristályrendszerű CaCO₃-változatot) bányásztak.
Az egykori bányák területén az aragonit - és kalcittelérek, forráskövek, borsókövek, mésztufa (travertin)-lerakódások számos változata vizsgálható - igaz, az ember keze által megcsonkított és legtöbbször másodlagos környezetben.
Az országosan is egyedülálló földtani védett területnek tudományos jelentősége van, szabadon látogatható.

Az Árcsói-borvíz (az egykori Korondfürdő)
"Be jó, hogy jártam erre is veled: / Most már a holt fürdőt is ismered. / A suttogó, nagyarányú sétaút / milyen döbbenet magányosságába fut." - írja Áprily Lajos.
Az egykori Korondfürdő - amely a 19. században Erdély egyik leghíresebb gyógyfürdője volt - területén a mai látogató csak két kis hozamú borvízforrást és az Árcsó vendégfogadó épületét láthatja.
Mindezek Korond központjától 1,2 km-re északra, a Korond vize bal partján vehetők szemügyre.
Borvizes lobogófürdője és sósfürdője már a múlté.
Az árcsói borvízforrások a Lopágy-domb lábánál, 534 m magasságban fakadnak.
A vasas savanyúvízforrás hozama az 1950-es évekbeli kutatófúrás nyomán a napi 25.900-ról 4300 literre apadt.
Az árcsói borvizet a környéken asztali vízként használják.
Vízhajtó szerként, valamint bélrenyheség és gyomorhurut esetében javallható.
A Korond-patak hídja és a vendégfogadó között tartják 1978 óta minden év augusztus első szombat-vasárnapján az Árcsói kerámiavásárt.
A hagyományos kirakóvásár a korondi népművészek és keramikusok nagyszabású bemutatója.
A kínálat: fazakak, lábosok, sütő- és főzőedények, kancsók, bokályok, tányérok, csempék, vázák, iparművészeti kerámia és kisplasztika.