Székelykő
Az Erdélyi-középhegység keleti részén, délkelet-északkelet irányban húzódik a 75 kilométer hosszú, 20-25 kilométer széles Torockói-hegység.
Rendkívül változatos vidék: mészkőszirtek, 1300 métert meg nem haladó sziklacsúcsok, szurdokvölgyek sorakoznak a területén.
A táj az Erdélyi Érchegységnek is része, ahol évszázadokon át vasércbányászat folyt.
Központja az Ordaskő (1250 méter) és Székelykő (1128 méter) közötti medencében Torockó.



Múltja
A nagyközség délről a Kőközi-szoroson, északról a Borrévi-szoroson át közelíthető meg.
A VII-VIII. században szlávok telepedtek le a környéken.
Ők kezdték el a vasbányászatot.
A helység neve is tolük származhat: toroszkő, troksz szavak vaskövet, vassalakot jelentenek.
A honfoglaláskor magyarok szállták meg a medencét, később a gyorsan gazdagodó Toroczkay-család német vasműveseket hívott a vidékre.
A gazdag érclelőhelyek és a táj szorgalmas lakói révén jelentős központtá fejlődött Torockó.
A német telepesek a sebes folyókon vízierővel hajtott hámorokat (vasérctörőket) építettek.
A sziklacsúcsokon: Székelykőn és Torockószentgyörgy felett vár épült.
Jelentős időszak Torockó életében János Zsigmond uralkodása.
A lakosság ekkor tér át az unitárius vallásra, és a községet azóta is csak e hit hívei lakják.
A XVI. század végén iskola létesült Torockón, majd 100 évvel később megépült az unitáriusok ma is álló temploma.
A Rákóczi szabadságharc kurucaihoz sokan csatlakoztak a község lakói közül.
1702-ben a véreskezű Rabutin tábornok megtámadta a falut, és november 17-én a Fő terén akasztatta fel Ekart Andrást és Szabó Gergelyt, akik tiltakoztak az osztrákok önkénye ellen.
Őket a község azóta vértanúként tiszteli, emlékükre festi pirosra a régi házak ablakkereteit.
Két évvel később Tige osztrák generális újabb megtorlásként felgyújtatja a falut és leromboltatja a torockószentgyörgyi várat.
1784-ben Torockó ismét a tűz martaléka lett.
A Horea parasztfelkelés hadai gyújtották fel.
Ennek ellenére a földesurak szerint a torockóiak Horea hívei voltak.
Így a lakosságot két irányból is hátrány érte.
A megpróbáltatások után óvatosabbak lettek: vezetőikkel jogi eszközökkel igyekeztek önállóságukat visszaszerezni. Ekkor sem sikerült.
A legszebbnek tartott erdélyi település az Erdélyi Szigethegység keleti részében.
Erre a jellegére utalnak az 1870 táján, egy tűzvész után épült híres "fehér házai".
A település fölé emelkedő Székelykő jellegzetes formája miatt Torockón kétszer kel fel a nap, ahogy ezt Jókai az "Egy az Isten" című regényében megírta.
A szikla onnan kapta nevét, hogy a falu urai a XIII. században a közeli Aranyosszékről székelyeket hívtak segítségül a tatárok ellen, a segítség fejében pedig megkapták a hegytetőn akkoriban álló várat és környékét.

Jelene
Erdély legnyugatibb székely végvára, a magyarok lakta Torockó.
Torockó talán Erdély legszebb faluja, mind természeti fekvését, mind építészetét illetően.
A Torockói-medencében, a Székelykő lábánál fekvő falu központja, Torockó főtere, nemrég Europa Nostra díjban részesült.
Torockó központjában áll az unitárius templom, és a legtöbb látnivaló is itt van, de nem mindennapi látvány maga a falu sem, fehérre festett kis házaival és a drámaian fölé magasodó Székelykővel.
Torockó másik nevezetessége különlegesen gazdag, díszes népviselete, amelynek ékes darabjait a Néprajzi Múzeumban lehet megtekinteni.
Érdemes kirándulni Torockószentgyőrgyre, felkeresni az unitárius templomot és a Torockó-i vár romjait.