Alcsík egyik jelentős faluja, az "Élőgödörben", a Tusnád- vagy Veres-patak árkában, 672 m magasságban.
Nagytusnád néven is ismeretes. Az ország legnagyobb burgonyavetőmag-termelő községe.
Tusnádhoz kötődik a csíki pityóka termesztésének legrégibb (1800) említése.
Csak a községközpont lakossága 1992-ben 904 fő volt, melyből 820 magyar, 22 román és 62 cigány.
A községhez tartozó falvak: az országút menti Újtusnád (Tusnadu-Nou) és Csíkverebes (Vrabia, alig 233 lakossal).
A 12-es főút mentén, Csíkszeredától 25, Tusnádfürdőtől 7 km-re települt.
Vasútállomása Újtusnádon van.
Megközelíthető Csíkszentsimon felől is a 123A megyei úton.
A fő útvonalak a falutestet elkerülik, így az utazó, aki a "központban" megkóstolta a bő hozamú borvízkút vizét szinte észrevétlenül távozhat a községközpontból.
Az Alcsíki-medence déli részén, a Csomád északi előterében foglal helyet.
Benkő Károly (1853. 7) számos borvízforrását említi, így a Feredőnél, Nádas, Bátord, Középpatak töve, Nagyborvíz nevűeket.
A falu területén van a Benes láp.
A Ravasz-patak mentén homokbánya van, a homokpad vastagsága eléri 12 m-t.
A község ásványvízforrásairól híres.

Római katolikus templomát 1802-ben kezdik építeni, és 1824-ben fejezik be.
Köpeczi Sebestyén József (1929) a templom építési idejét 1838-ra teszi.
Helyén Árpád-kori kápolna állt, melyből egy román kori kő-keresztelőkút (egyszerű, négyoldalú medence, talppal és tartóoszloppal) maradt fenn.
A kápolnáját egy 1571-ből származó oklevél említi, amely közös volt Verebessel, 1667-ben még állott, mint 7 és fél öl hosszú, 4 öl széles épület (Schematismus, 1882. 65).
Egyéb emlékei a Thököli-féle hadjárat idején, 1790-ben tűnnek el.
A templomot Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelték, búcsúnapja október 4-én van.
Berendezését a falu szülötte, Kovács Miklós erdélyi püspök adományozta.
A középkorban Kozmás filiája volt.
1726-ban lesz önálló plébánia Verebes filiával együtt (Schematismus, 1882. 65).
A temetőben számos sírkő található. Érdekesek a pogány-keresztény kultuszt jelképező napkorongok.

Régi útmenti kőkeresztek: (1) a Templom utca végében, 1651-ből, Boldizsár István kozmási plébános állíttatta. (2) 1743-ból a falutól délre, a műút mellett, az akkori járvány emlékére állíttatta Betegh Ferenc vámigazgató, gyimesi harmincados.
Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében (1992) ez utóbbi képzőművészeti műemlékként szerepel.
A 139. számú ház Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében (1992) műemléképületként szerepel.

Újtusnád
Az 1882. szeptember 11.-i nagy faluégés kárvallott gazdái (38 katona és két más lakos) alapították, a Mitács-patak mellett, az Oltelvén (az Olttól nyugatra).
Harminc évig önálló élete volt.
1992-ben 1.020-an laktak a faluban.
Az Olt teraszáról jól látható az egész falu, és a vasútállomás közeli, 1973-74-ben épült borvíz palackozó üzem.
Itt a "Tusnád" címkéjű borvizet 1972-től kezdve palackozzák és forgalmazzák.
A 12-es országút a falu belterületnek csak kis részét szeli át, amely a Telek felől közelíti meg a nyugatra (jobbra) nyíló Fő utat.
Tusnádtól 2, Csíkszeredától 26, Tusnádfürdőtől 6 km-re települt.
Az Olt az országút és a vasút között déli irányban kanyarog a Tusnádi-szoros felé.
Újtusnád a Ravasz-, a Mitács- és az Ölves-patakoknak az Oltba való ömlésénél terül el.
Az Olt széles árterületén több helyen borvízforrások bugyborékolnak, erről az okker-lerakódások árulkodnak.
A vasútállomás mellett a Bátordi-borvíz tör a felszínre.
A falu keleti határában, a Ravasz-patak mentén jó minőségű kvarchomokot termelnek, a homokösszlet vastagsága 12 m.

Római katolikus templom
1873-1897 között építették.
Védőszentje Páduai Szent Antal. 1912-től önálló plébánia.