Szilágy megye (románul Judetul Salaj) Románia észak-nyugati részén helyezkedik el. Északkeleti része Partium részét képezi, délkeleti része a történelmi Erdély része. Székhelye Zilah (63 642 lakos). Szomszédos megyék: nyugaton Bihar megye, északon Máramaros megye és Szatmár megye, délen és keleten Kolozs megye. A megye területe 3 854 km2. Az Erdélyi-középhegység és a Keleti-Kárpátok között terül el, a Szamos menti hátságon és a Szilágysági-dombvidéken. Áthalad rajta a Szamos. Kisebb folyók: Kraszna, Berettyó, Almás, Egregy. Legmagasabb pontja a Perjei Magura, a Meszes-hegységben. A legfontosabb iparágak: gépipar, élelmiszeripar, textilipar, papír-, bútor- és faipar, gumiipar. 1920-ban a román közigazgatás a megyehatárt (az Érmihályfalvi járás és a Nagykárolyi járás idecsatolásával) nyugati irányban a magyar országhatárig kitolta, ezzel az (akkor még) zömmel magyarlakta bihar-szatmári részt három megye között osztotta fel. Ezzel együtt román falvakat is csatoltak hozzá (Dobra, Nántu, Rákosterebes Szatmárból, Csokmány, Aranymező, Szurduk, Kiskeresztes, Nagykeresztes, Szalonnapatak, Tótszállás, Hegyköz, Komlósújfalu Szolnok-Doboka vármegye területéből), hogy a megye ne legyen hangsúlyosan magyar népességű. 1904-1944 között ismét Magyarországhoz tartozott (4071 km˛).

A magyar rendszerben a fenti falvak egy része tartozott csak hozzá, viszont idecsatolták Csákigorbó, Gorbósalamon, Kiskalocsa, Paptelke, Csernek, Bezdédtelek községeket. 1952-1968 között a megye területén három tartomány osztozott, a zilahi és a zsibói rajonok Kolozs tartományhoz, a tasnádi és a szilágycsehi rajonok Máramaros tartományhoz, míg a szilágysomlyói Kőrös (Crisana) tartományhoz került. 1968-as újjászervezésekor Zilah székhellyel állították helyre, de korábbi állapotához képest kelet felé eltolva, Tasnád környéke Szatmárhoz csatolódott, viszont Szilágy megye ma mélyen benyúlik a történelmi Erdély területére.

Zilah megyei jogú város Romániában Szilágy megyében. A város Szilágy megye mai székhelye, 1972 óta municípium. Kolozsvártól 86 km-re északnyugatra a Zilah-patak két partján fekszik. A 20. században Vártelek (Ortelec) falut csatolták hozzá, ma Felsőnyárló (Stâna) is hozzá tartozik. Neve a szláv Zela személynévből származik. A város területe már a rómaiak által is ismert volt, erre utal a határában található őrtorony és római út maradványa. A települést 1150-ben Zyloc néven említik először. A városnak 13. századi többször átépített református temploma van, mely mai formáját az 1907-es felújítással nyerte el. 1876-ig Közép-Szolnok vármegye központja, 1876-tól Közép-Szolnok vármegye és Kraszna vármegye egyesítése által létrejött Szilágy vármegye és Zilahi járásának székhelye a trianoni békeszerződésig. 1940-ben a magyar bevonuláskor a román ellenállásnak román adatok szerint 21 román halálos áldozata volt.

Látnivalók:

Református temploma 13. századi eredetű.

Báró Wesselényi Miklós az árvízi hajós szobra – Fadrusz János alkotása – a főtér végében áll, földosztás közben ábrázolja a nagy reformkori politikust.

A várostól 1,5 km-re 450 m magasan római út és 2. századi őrtorony maradványai láthatók.

A városi múzeumban kiállítás látható az itt talált római emlékekből.

Zilahi Elméleti Líceum Wesselényi-kollégium – "Colegiul National Silvania" – Ady Endre egykori iskolája.