Gyulafehérvártól 14 km-re délre, a Sebes folyó partján fekszik.

Szászsebes a Sebes folyóról kapta nevét az itt megtelepedő székelyektől.

Jó fekvése miatt régészeti leletekkel igazoltan megfordultak itt a rómaiak, a gótok, a hunok, az avarok és a szlávok egyaránt.

A székelyek idejéből származó ősi templom és temető maradványaira bukkantak az evangélikus templom alatt és körül.

Az első szász telepesek II. Géza idején érkeztek 1150 körül.

A települést II. András 1224-ben a szászoknak adományozta, az itt élő székelyeket ekkor telepítette át a Háromszéki medence környékére, ahol így alakult ki Sepsi szék.

Favárát és a várost a tatárok felégették, kővára és a ma is látható temploma a tatárjárás után épült.

A templom gótikus külseje a XIV. századi átépítéssel alakult ki.

A várost a törökök többször feldúlták ill. felégették.

1540-ben itt halt meg Szapolyai János királyunk.

1551-ben Castaldo foglalta el, 1556-ban Izabella királyné seregei visszafoglalták.

1708-ban Károlyi Sándor kurucai is felégették a habsburgokhoz húzó szász város várát.

A várfal jelentős részét és a védműveket a XIX. században lebontották.

A városközpont szép, tiszta, barátságos.

A Ferences templom eredetileg a 13. században épült, a kolostort 1322-ben domonkosok, 1523-ban ferencesek, 1529-ben ismét domonkosok lakták.

A ferencesek 1731-ben költöztek vissza Szászsebesre, templomukat 1740 és 1769 között romjaiból újjáépítették.

1849-ben itt vette át Bem Kossuth kitüntetését. Szerzeteseit 1951-ben elhurcolták.

A kolostort a 2000-es években újították fel.

A Belvárostól északra egy temetőben áll az Istenanya Elszenderülése ortodox (eredetileg görög katolikus) templom, amelyet egy korábbi templom helyén 1778-ban építettek.

A város 1701-ben egy 35 faluból álló görög katolikus esperesi kerület központja volt.