A falu a Gyergyói-medence DNy részén, a Görgényi-havasokat és Hargita-hegységet összekötő Délhegy lábánál, a Maros két oldalán fekszik.

Római katolikus temploma a régi fakápolna helyén épült.

A templom mai állapotában a neogótikus stílus elemeit mutatja.

A templomot Fogarassy Mihály püspök a Szentháromság napján szentelte fel Szent Péter és Pál tiszteletére.

Egy régi fakápolna helyén, Lázár gróf segítségével építettek egy kis templomot.

Ennek a helyébe épült a mai nagy templom.

A falu borvízkútjairól is híres, azt tartják, hogy itt "minden ásónyomra" borvíz jön elő a földből.

Lakói ácsmesterséggel is foglalkoznak, híres építők és ácsok mind a mai napig.

A közismert Makovecz Imre építész kedvelt szakemberei.

A falu híres szülötte Köllő Miklós épületdíszítő szobrászmuvész (XIX sz), aki a mádéfalvi veszedelem emlékoszlopát is tervezte.

A kulturház előtt megtekinthető Borsos Miklós "A virágkosarat tartó lány" címu szobra, melyet az 1990-es években a szobrász özvegye ajándékozott a falunak.

A hagyományos népi mesterségek közül fontos megemlítenünk a fafaragást, gyapjúfonást, kerámiakészítést, szalmafonást, méhészetet, fazekasságot, tojásírást valamint a kovács és ács munkákról sem szabad megfeledkeznünk.

A népviseletek díszítésében is huen tükrözodik a helybéliek tehetsége és leleményessége.

Egy igazi, még ma is a népmuvészetet aktívan gyakorló társadalom népesíti be a vidéket.

Az étel nem is esik jól egy deci, "egy húzás" pálinka nélkül, mondják a helybeliek.