A Maros megyei falu közelében fekszik Marosvásárhely.

A településről fontos megemlítieni, hogy a Nyárádmentei Szentföld központjának tartják.

Az egyházi élet fontosságát bizonyítja, hogy a Ferences Rendtartomány konventje Mikházán épült fel és a terület legjelentősebb egyházi központja lett.

Mikháza egyszerre nagy, de ugyanakkor töpörödött.

Azért égbenyúló, mert hajdanán valódi Csíksomlyója volt ez a komoly Nagy-Nyárád melletti kisfalu: az egész Székelyföldnek, a festői Felső-Nyárádmentének.

Annak a hű tájegységnek, melyet kicsit csúfolkodva Szentföldnek neveznek máig egyes emberek.

Orbán Balázs a következőképp írt arról, hogy mit takar ez az elnevezés: "mivel Marosszék népe nagyrészt áttért a reformált hitre, hogy legalább e havasalji néhány falu megmentessék, a bozniai ferenczesek (patres Bosnenses) közül kettő, Salinay István és Lapati István küldettek ki."

Mikháza és környéke megmaradt a katolikus hitben és ennek máig komoly nyomai vannak az itt élő lelkekben.

Kolostorában, a mellette működő egyházi iskolájában és annak híres könytárában rengeteg szellemóriása forgolódott a magyarságnak.

Domokos Kázmér cimzetes püspökünk, aki saját kezűleg tette le ezen szent hajlék alapfalát és Kájoni János, aki a kőzárdát építtetni kezdte, nevezetes hősei ennek a történetnek.

De szolgálatos elnyomóink később "gondoskodtak" arról, hogy ez a vidék se nőhessen túl nagyra magyarságában, értelmében: "De ezen a Szentföld népességének értelmi fejlettségére nagy befolyással birt és virágzott iskolát 1785-ben József császár eltörölte, alapját a m.-vásárhelyi iskolához tevén át."

Így lett az iskolai (s katolikus istenhit szempontból) lélekóriás Mikházából töpörödött kicsiny falu az idők sodrában.

A környék a népművészetek, hagyományok és szokások egy kiapadhatatlan kincsesbányája.